EGY
2014. október 28., kedd @ 9:56 #ZOEY #safeplace
A csapat
.jpg) |
| Demons |
- Ford. - Aprót rám mosolygott, a felismerés mind a kettőnknek örömöt okozott.
Legalább valakit már ismerek. Kicsit megnyugodtam, és Kara meglepődött tekintete sem volt már olyan ijesztő. - Ismeritek egymást? - kérdezte, és próbált nem mosolyogni, miközben Fordot nézte.
- Igen - húzta mosolyra a száját Ford. Visszahúztam a kezemet. - Általánosban ugyan az volt a tanárunk.
- Ó - csodálkozott el. - Hát... akkor egészen más utakat választottatok.
- Az átlagot számolva, valamelyikünknek Eszesnek kellett lennie - néztem Karára. A többiekre kaptam a tekintetemet. - Viszont... titeket még nem láttalak.
Kara helyet cserélt Forddal, és a most baloldalán álló lányt mutatta be. Látszott rajta, hogy Gyors. Testén csak feszülős ruhák voltak láthatók, amik kiemelték a kidülledő, és erős vádliját, valamint a combját. - Ő itt Nora. Gyors.
- Mint a családom összes többi tagja - nyújtott kezet. - Nora Eggs - mosolyodott el halványan. - Gondolom, ez nálatok is így van - jegyezte meg.
Inkább nem szólaltam meg. Még, hogy az én családomnál! Mind Eszesek, talán ezért is jöttem ki mindig annyira jól Forddal. És igen, nekem is Eszesnek kellett volna lennem. Nekem is haditerveket kellett volna kitalálnom, azon gondolkodnom, hogy a démonok/szellemek mit, és miért csinálnak, ehelyett azt mondtam, amikor megkérdezték, hogy "Vadásznő leszek!".
Miért nem csapott akkor belém egy villám?
- Ő pedig - mutatott az utolsó sorban állóra - Seth. Fénylő, mint ahogyan már rájöhettél.
Ismét odanyújtottam a kezemet, aztán egy gyors kézrázással le is tudtuk az ügyet.
- Örömmel bejelentem, hogy mostantól egy csapat vagytok! - Kara végre elmosolyodott. - Ugyan még egy hétig képzésre kell járnotok, hogy jobban összeszokjatok, de utána indulhattok a terepre. Mostanság híján vagyunk a jó csapatoknak, démonoknak viszont nem, így a Gyűjtők alig dolgoznak. A mai napon még semmi dolgotok, kicsit szokjatok össze, aztán holnap reggel pontban hétkor találkozzunk az edzőteremben.
Aztán kiment a szobából, otthagyva minket, négy (oké, három) idegent, és nem tudtunk mit tenni, csak bámulni magunk elé. Már ott tartottam, hogy egyszerűen kisétálok, amikor Ford megszólalt.
- Mi lenne, ha edzenénk?
Erre mind bólintottunk.
Komolyan, mégis mit csinálhattunk volna? Ennyiből állt az életünk.
×××
Egyetlen üres terem maradt, amibe Nora futott be, mielőtt még bárki más elfoglalhatta volna. Mi is követtük, aztán tehetetlenül álltunk ott. Nora folyton a velünk szemben álló embert formázó bábukkal szemezett, Ford felmérte a már jól ismert helyet, Seth pedig unottan állt. Mondanám, hogy én a fegyverek élét ellenőriztem, hogy azt próbálgattam, milyen a súlyuk, hogy hogyan tudom eldobni, de nem, mert végig őket bámultam.
Oké, mondták már, hogy a vadászok eléggé elvontak, de mivel szinte minden csoportra ezt mondják, nem igazán teszünk különbséget.
- Na, mi legyen? - kérdezte Seth.
Ránéztem, majd többiekre, - Küzdjünk egymással - dobtam fel hirtelen az ötletet, és azonnal meg is akartam magamat ölni érte. Hogy egymás ellen? Lassan tényleg megőrülök.
- Nem jó - szólalt meg Ford. - Ha valaki felvállalja a démon szerepét, hiányzik a csapatból.
- Miért nem kérünk meg egy külsős személyt? - vetette fel a dolgot Nora.
- Nem jó - ismételte Ford. - Ki lenne az az őrült?
- Egy Gyűjtő? - vonta fel a szemöldökét Nora.
- Miért nem hívunk edzőt? - kérdeztem.
- És mi lenne, ha inkább mindenki maga gyakorolna? - nézett körbe unottan Seth, és amikor mind a hárman bólintottunk, és elmormoltunk egy „oké”-t, bevonult az elfüggönyözött szobába, ahonnan pár pillanat múlva fény ragyogott fel.
Nora bemelegítette az izmait, közben pedig végigfuttatta a tekintetét a futópályán.
Ford tanulmányozni kezdett néhány kirakott könyvet, amiben a témáról volt szó.
Én pedig álltam.
Ezt utáltam a legjobban abban, ha az ember Vadász. Ilyenkor (az edzéseken) mindenkinek megvan a maga dolga. A Gyorsak edzenek, hogy minél gyorsabban, minél több ideig bírják. A Fénylők elvonultak egy sötét helyre, és azt próbálgatták, hogy a lehető legreflexszerűbben hívják elő a fényt. Az Eszesek pedig tanulmányoztak, és sokszor a Gyorsakkal edzettek, hogy formában maradjanak.
Mi, Vadászok viszont sosem gyakorolhattunk igazán. Forgathattuk a fegyvereket, ugrabugrálhattunk ide-oda, vagy akár püfölhettünk bábukat, és szúrhattunk beléjük kést, a dolog sosem volt ilyen. Amikor összegyűltünk ebédre, mindig csoportonként kellett leülni, így a tapasztaltabb Vadászok folyton meséltek arról, hogy milyen is a bevetés. Azt mondták, más. Hogy erre nem lehet felkészülni.
Ugyanis az, amit az edzőtéren látsz, teljesen más, mint amit bevetésen. Ez nem mozog, az fog. Ezt látod, azt alig fogod. Ez nem él, az igen. Ez semmire sem képes, az bármit megtesz. Ez semmi, az minden.
Mert igen; nem egy Vadász mesélte már el, hogy azért kapott kiforrt csapatot, mert az előző Vadász bevetés közben halt meg. Hogy átlagosan egy csapatban a Vadász hal meg először. Mert a mi kiképzésünk a legrosszabb. Mert a mi feladatunkra nem lehet felkészülni.
És ezek alapján azt lehetne hinni, hogy a Vadász a legfontosabb a csapatban, de nem. Ha a Fénylő hal meg, akkor a csapat nem mehet bevetésre. Ha a Gyors, akkor csak hetes fokú szellemhez mehetnek ki (a leggyengébbhez). Ha az Eszes, akkor maximum egy ötös-négyes fokúhoz, habár hármas felett már elég ritkák a szellemek errefelé. Ha pedig a Vadász? Lecserélik. Mert az edzés alatt, amikor a csapat gyakorol, a Vadász alig csinál valamit, hiszen nem tud, mert nincs mit elkapni, nincs mit megölni, hiszen a valóságban ez más tészta. Ezért a csapat nem szokik egy adott Vadászhoz, így a halálakor könnyen le lehet cserélni.
Akkor mégis miért vagyok itt?
Azért, mert másnak nem vagyok jó, de nem akartam sem magányos, sem Gyűjtő lenni.
Ez az egyetlen elfogadható érv, amiért valaki Vadász lesz.
Oké, mondták már, hogy a vadászok eléggé elvontak, de mivel szinte minden csoportra ezt mondják, nem igazán teszünk különbséget.
- Na, mi legyen? - kérdezte Seth.
Ránéztem, majd többiekre, - Küzdjünk egymással - dobtam fel hirtelen az ötletet, és azonnal meg is akartam magamat ölni érte. Hogy egymás ellen? Lassan tényleg megőrülök.
- Nem jó - szólalt meg Ford. - Ha valaki felvállalja a démon szerepét, hiányzik a csapatból.
- Miért nem kérünk meg egy külsős személyt? - vetette fel a dolgot Nora.
- Nem jó - ismételte Ford. - Ki lenne az az őrült?
- Egy Gyűjtő? - vonta fel a szemöldökét Nora.
- Miért nem hívunk edzőt? - kérdeztem.
- És mi lenne, ha inkább mindenki maga gyakorolna? - nézett körbe unottan Seth, és amikor mind a hárman bólintottunk, és elmormoltunk egy „oké”-t, bevonult az elfüggönyözött szobába, ahonnan pár pillanat múlva fény ragyogott fel.
Nora bemelegítette az izmait, közben pedig végigfuttatta a tekintetét a futópályán.
Ford tanulmányozni kezdett néhány kirakott könyvet, amiben a témáról volt szó.
Én pedig álltam.
Ezt utáltam a legjobban abban, ha az ember Vadász. Ilyenkor (az edzéseken) mindenkinek megvan a maga dolga. A Gyorsak edzenek, hogy minél gyorsabban, minél több ideig bírják. A Fénylők elvonultak egy sötét helyre, és azt próbálgatták, hogy a lehető legreflexszerűbben hívják elő a fényt. Az Eszesek pedig tanulmányoztak, és sokszor a Gyorsakkal edzettek, hogy formában maradjanak.
Mi, Vadászok viszont sosem gyakorolhattunk igazán. Forgathattuk a fegyvereket, ugrabugrálhattunk ide-oda, vagy akár püfölhettünk bábukat, és szúrhattunk beléjük kést, a dolog sosem volt ilyen. Amikor összegyűltünk ebédre, mindig csoportonként kellett leülni, így a tapasztaltabb Vadászok folyton meséltek arról, hogy milyen is a bevetés. Azt mondták, más. Hogy erre nem lehet felkészülni.
Ugyanis az, amit az edzőtéren látsz, teljesen más, mint amit bevetésen. Ez nem mozog, az fog. Ezt látod, azt alig fogod. Ez nem él, az igen. Ez semmire sem képes, az bármit megtesz. Ez semmi, az minden.
Mert igen; nem egy Vadász mesélte már el, hogy azért kapott kiforrt csapatot, mert az előző Vadász bevetés közben halt meg. Hogy átlagosan egy csapatban a Vadász hal meg először. Mert a mi kiképzésünk a legrosszabb. Mert a mi feladatunkra nem lehet felkészülni.
És ezek alapján azt lehetne hinni, hogy a Vadász a legfontosabb a csapatban, de nem. Ha a Fénylő hal meg, akkor a csapat nem mehet bevetésre. Ha a Gyors, akkor csak hetes fokú szellemhez mehetnek ki (a leggyengébbhez). Ha az Eszes, akkor maximum egy ötös-négyes fokúhoz, habár hármas felett már elég ritkák a szellemek errefelé. Ha pedig a Vadász? Lecserélik. Mert az edzés alatt, amikor a csapat gyakorol, a Vadász alig csinál valamit, hiszen nem tud, mert nincs mit elkapni, nincs mit megölni, hiszen a valóságban ez más tészta. Ezért a csapat nem szokik egy adott Vadászhoz, így a halálakor könnyen le lehet cserélni.
Akkor mégis miért vagyok itt?
Azért, mert másnak nem vagyok jó, de nem akartam sem magányos, sem Gyűjtő lenni.
Ez az egyetlen elfogadható érv, amiért valaki Vadász lesz.
